18.Rész

Mikor haza értem lefeküdtem, aludni póbáltam, de nem jött álom a szememre, amikor hírtelen erős nyilalást éreztem fejemen s törtek fel a régi pici kis emlékek amik nem tűntek fontosnak, amikor MyungSoo és egy nőt láttam, barátom felém futott véres fejjel s ruhával, én csak álltam egy sötét ráccsal teli helységben, a nő háttal ált előttem. Nem tudom ki lehet, szőke hosszú haja gyönyörűen lógott le derekáig, fekete ruha megvadított mikor felémfordult s kezet nyújtott nekem.
- JiYeon! - Kiáltottam s kezet nyújtottam neki.
- Nem kell félned, segítünk rajtad szívem. - Fogta meg kezem. - Csak maradj csöndben.
- Mi történt? - Kérdeztem.
- Maradj csöndben. - Mondta lágy hangon, mire teljesítettem is.

Mi folyik itt? Miért vagyok börtön rács közé zárva, MyungSoo miért tiszta vér, JiYeon miért van itt és miért szőke? Nem értem mi történik körülöttem! Ki kell valahogy szabadúlnom, hogy tudjam mi is történik amiről nem tudok. Erőt véve magamon próbáltam szétfeszíteni a rácsot, de nem sikerült. Gyengének érzem magam, még is mitől? Fogtam fejem, s arra lettem figyelmes, hogy kattan a zár és kinyílt a rács. Meglepődtem, nem tudom ki szabadított ki, de hálás vagyok neki.

***

- MyungSoo! - Hallottam JiYeon hangját miközben torka szakadtából sír. 

- Mi történt? - Kérdeztem mikor odaértem hozzájuk. 

- Te mit keresel itt! - Kiáltott rám JiYeon. - Hogy szabadúltál ki!

- Hogy? Nem tudom, de mi történt? 

- Nem érted, hogy ott kellett volna maradnod míg ki nem szabadítunk? - Állt fel a lány s elém ált. 

- Miről beszélsz? - Lepődtem meg. - Valaki kiengedett. 

- Miattad mindenki meg fog halni! - Lökött meg. - Ahogy MyungSoo is!

- Mi? Nem értelek. - Ráztam meg fejem. - MyungSoo? 

- Mit nem értesz ezen! Minden a te hibádból van! Minek kellett ellopnod! Miért kellett engem és MyungSoot is bele keverni! Sőt az egész klánt! Miattad mindenki meg fog halni fogd már fel! - Ötötte meg mellkasom.

- Én csak azt tettem amit jónak láttam! - Fogtam meg karját. - Megérdemelte te is nagyon jól tudod és elhiheted nem fogja vissza kapni! 

- Ezért fog mindenki meghalni! - Rogyott térdre. 

- Sajnálom... - Léptem hátra. 

- Sajnálhatod is, mindent elrontottál! Ha nem engednek ki, akkor talán nem mészárolják le a fél klánt!

- Tényleg sajnálom, de muszáj volt megtennem amit tettem. - Léptem hátra lassan. - És most meg kell semlegesítenem úgy, hogy megyek.. - Fordultam meg s elindultam. 

- Utállak! Magad után akarod hagyni azt amit, oly nehezen felépítettünk! Mi ketten! 

- Értsd meg, ha nem cselekszem mindenki meg fog halni a földön! - Néztem hátra. - Szeretlek, óvd meg a családunkat amit felépítettünk, ahogy mondtad. - Sóhajtottam. - Azokat akik még élnek... - Hagytam el a termet.

17.Rész

Nyakamat fogva indultam haza, nem akar eltűnni a harapás ahol megharaptak, de miért? Nem értem, ilyennel még soha nem találtam szembe magam, furcsa...
Mikor hazaértem lefürödtem, jól esett most egy forró zuhany, bár mind végig a ma történteken járt agyam, MyungSoo egyáltalán miért nem szólt, hogy én elvesztettem emlékeimet még régebbről, miért kellett mástól megtudni, esetleg ez csak egy nagy hazugság és be akarják etetni velem? Ki kell valahogy derítenem csak nem tudom hogyan, na és vajon mit tettem ami miatt ez történt, mit lophattam el, ha persze ez se hazugság, és egyáltalán hol kezdjek neki, még is csak ki kell valahogy őket szabadítanom...

***

A régi központi kikötő állomás, ide jöttem, hát ha valamit megtudok Mr. Kim-től aki jó maga is vámpír. Van már pár száz éves és régóta ismerem, ő hát ha segíteni tud mit is tettem..

- Mr. Kim... Üdv. - Hajoltam meg előtte. - Régen láttuk egymást. 

- Nocsak az elveszett bárány, milyáratban vagy erre édes fiam? - Mutatott körbe. - Lélek se jár erre amint látod. 

- Magához jöttem, történt egy kis gond.. "J". -Mondtam.

- J? Már mindent értek, gyere utánam. - Fonta hátra kezeit majd elindult, jó magam pedig követtem.

- Mi történt Kai? - Kérdezte miközben egy kerek dohanyzóasztal előtt ültünk.

- MyungSoot elraboltatta... És JiYeongot is. -Ütöttem le fejem.

- JiYeon? - Kérdi.

- Igen, barátnőm akinek semmi köze ehhez. 

- Hmm, ismerős a neve, de lehet össze keverem valakivel. - Legyint. - Folytasd. 

- És mind kettőt elraboltatta engem pedig megfenyegetett, ha nem szerzem vissza azt amit régen elloptam tőle megöli őket, de nem tudom mihez kezdjek, azt állítja hogy elvesztettem az emlékezetemet... - Sóhajtottam fel.

- Ez igaz fiam, nem sokkal vampírrá válásod után történt mind ez. 

- Vámpírrá válásom után? - Ismételtem el meglepődve. - Hogy érti ezt!

- A nyakad. - Mutat rá. - Mi történt vele? 

- Oh, hogy ez. - Kaptam oda. - Egyik embere megharapott és nem akar elmúlni.

- Majd elfog, az a harapás ugyan az ami elvette emlékeidet. 

- Hogyan? - Álltem fel. - Ezek szerint..

- Igen, J csinálta mind ezt az után mikor elvetted azt ami az övé volt, de egyáltalán nem tudott róla csak utána vette észre mikor te már messze jártál tőle. - Meséli. 

- De nem értem, miért vette el az emlékeimet? És miért pont most adta vissza? 

- Hidd el akkor vissza adta volna, ha tudta volna. Száz éves béklyó kötötte kezeit az illetőnek kire ráparancsolt, hogy tegye meg és mivel tegnap tört meg így intézkedtek.
- Értem, de honnam tud maga ennyi mindent?
- Meg vannak az információim arról a korról még mindig ami akkor történt, viszont az emlékeid szép lassan vissza fognak térni, erre készülj fel! - Mondta elég komolyan.
- De még is, honnan?  - Erőltettem-
- Onnan, hogy J a fiam! - Mondta, mire teljesen lesokkolódtam.

16.Rész

Két nap telt el így, töprengtem miként szabadíthatom ki őket "J" karmai közül.  Viszont még se mehetek oda egyedül,  ki tudja hányan vannak és mire képesek, de ha csapatban megyek megölik őket , mihez kezdjek.

****

- Nocsak kit látnak szemeim, két nap után végre ide dugtad az orrod vérszívó? - Mondta s össze csapta tenyerét. 

- Mit akarsz tőlük! - Kérdem.

- A kérdés, hogy tőled mit akarok. 

- Tőlem? - Lepődtem meg.

- Igen tőled, kicsi Kai. - Bólintott majd elém sétált. - Tartozol nekem valamivel amit még régen elloptál tőlem. 

- Hogy? - Lepődtem meg. 

- Ah igaz, elvileg amnéziád volt, de milyenre nem emlékezni? Az hogy lehet! - Mondja végig irónikusan. 

- Mi a f*szról beszélsz?! - Húztam fel szemöldököm. - Ha amnéziás lettem volna tudnék róla nem gondolod? - Ragadtam meg dzsekijét. 

- Héhé, nyugalom. - Tolt el magától s megigazította ruháját. - Ezek szerint MyungSoo semmit se mondott el? 

- Mit is kellett volna? 

- Hm ha elmondom lelövöm a poént. - Nevetett fel. 

- Ne játszadozz már! 

- Ahogy akarod. - Lett komoly. - Térdre!

- Mi van? - Nevettem el magam.

- Térdre vérszívó! - Intett szolgáimnak akik pulikutyaként teljesítették parancsukat s letérdeltettek "J" elé. 

- Ki vagy te! - Néztem fel rá. 

- egy jó barát Kai. - Vigyorog. - Aki behajtja azt amit eloptál tőlem. 

- Rohadj meg! - Mondtam ki amikor egy erős ökölcsapás puffant arcomon. 

- Rosszalkodunk? 

- Esküszöm nem tudom miről beszélsz! - Mondtam miközben kiköptem vérem. 

- Akkor majd beléd verik az embereim. - Fordított hátat nekem majd csettintve egyet négy hibrid félék támadtak nekem s ütlegelni kezdtek. Majd szúró érzést kezdtem érezni nyakamon.

15.Rész

Napok teltek el úgy, hogy én és MyungSoo nem szóltunk egymáshoz. JiYeon minden nap átjött, volt mikor nálunk aludt vagy én nála. Egyre jobban össze szoktunk s csak úgy szikrázott köztünk a levegő. MyungSoo annál inkabb féltékenyebb lett s egy nap, nem jött haza. Nem tudom hol lehet, de aggódom. Sose tett még ilyet, féltem nehogy valami hülyeséget csináljon, csak mert nem arról híres, hogy ne keverje magát bajba. Tűvé tettem az egész erdőt és város, de sehol sincs.

- Nem találtad meg? - Kérdezte JiYeon miközben egy pohárka tasakos vért öntött ki nekem.
- Nem. - Ültem le az asztalhoz. - Nem tudom hol lehet, sose csinált még ilyet.
- Nem lehet, hogy kiszellőzteti a fejét?
- Már kettő egész hete eltünt! - Akadtam ki.
- Akkor szóljunk a rendőrségnek.. - Jött oda hozzám.
- Te is tudod nem vagyunk az akták között a korunk miatt. - Sóhajtottam s lehúztam a pohár tartalmát. - Várok egy kicsit és folytatom a keresést..
- Már lassan este lesz Kai.. Ne menj sehova. - Ült le mellé. - Aggódom, de miattad jobban aggódnék tudhatnád..
- Tudom szívem, de muszáj... MyungSoo-ról van szó.. - Fogtam meg kezét.
- És rólad.. - Ütötte le fejét.
- Eddig sose érdekelt, ha éjszaka is kerestem, mi történt ilyen hirtelen?
- Semmi, csak belegondoltam mi lesz, ha veled is történni fog valami..
- Nem fog semmi. - Ráztam meg fejem. - Még egyszer körbe nézek az erdőbe és jövök is.
- De. - Néz rám.
- Semmi de, vámpír vagyok nem kell félteni. - Simogattam meg arcát.
- Jólvan. - Bólintott. - Legalább had menjek veled.
- Te maradj csak itthon, egyedül is boldogulok meg ha jönnél lassabban tudnám keresni.
- Igaz, de vigyázol magadra ugye?
- Persze, hogy vigyázok. - Csókoltam meg.

Búcsút intettem szerelmemtől majd elindultam, kezdett sötétedni még szerencse, hogy látok a sötétben így tudom merre vagyok, bár ennek az erdőnek minden szegletét ismerem nem aggódnék, hisz nem tudnák eltévedni. Mindent bejártam, sehol semmi, feladtam. Épp a kapunál jártam már mikor megláttam tárva nyitva minden. Mi folyik itt? Talán hazajött? Esetleg JiYeon hagyta nyitva, áh nem az nem lehet. Beszaladtam a házba s körülnéztem, sehol senki. Aggódni kezdtem most már JiYeon miatt is. Hova tűnhetett! A konyhába siettem ahol egy boríték állt én pedig felbontottam. Meghült bennem a vér mikor elolvastam.

"Ha vissza akarod kapni a drága barátnődet és a kedves MyungSoodat tudod hova kell jönni! De meg ne merj jelenni kísérettel vagy mind a kettő meghal! - J"

Mihez kezdjek azt se tudom ki ez a titokzatos "J" illető! És mit akarhat tőlem ami miatt ilyenre vetemedik. Igaza volt JiYeonnak hallgatnom kellett volna rá, hogy jöjjön velem, az én lelkemen szárad minden...

14.Rész

- Ébredj. -Köszöntöttem egy lágy puszival homlokát.
- Ühm. -Moccant meg majd kinyitotta csipás szemeit, s megdőrzsölte azokat.
- Jóreggelt álomszuszék, hogy aludtál? -Ültem le mellé.
- Remekül. -Ült fel.
- Örülök neki, ezt pedig neked hoztam. -Nyujtom át a felpakolt reggelis tálcát.
- Oh, köszönöm nem kellett volna. - Hatódik meg.
- De igen kell. -Bólintottam.
- Rendben. - Mosolyog rám s elkezd enni.
- Viszont, MyungSoo haza jött... - Felelem. - És tudja, hogy itt vagy..
- Tényleg? -Néz rám.
- Igen. -Bólintottam.
- Hm, érdekes akkor biztos azt os tudja, hogy veled voltam az ejjel.. -Hagyja abba az evést.
- Lehetséges, nem volt valami boldog az biztos. -Húztam el számat.
- Nos, ez az ő baja, nem tudok ellene mit kezdrni. - Rakja le a tálcát s visszafekszik.
- Ahogy mondod. - Simogattam meg fejét. - Szeretlek.
- Én is nagyon Kai. - Mondja. Kimondta el se hiszem, olyan boldoggá tett, féltem nagyon, hogy nem fogja viszonozni, de még is.
- Örülök neki, viszont ha megbocsájtasz lemennék enni, mert még egy falaltot nem ettem. - Kordul meg hasam.
- Nyugodtam. -Mosolyog.
- Rendben. - Csókolom meg s lementem a konyhába, ahol megláttam MyungSoot.

- Dúl a szerelem vagy mi? - Förmedt rám.
- Hogy érted ezt? - Álltam meg a hűtő mellett.
- "Szeretlek, én is nagyon Kai" - Ismétli nyájas hangon.
- Talán zavarna, ha össze jönnék vele? - Fordultam felé.
- Ugyan miért zavarna? - Marci ndja mogorván.
- Hát mert én úgy veszem észre, hogy igen is zavarna..
- Jó és ha zavarna? Akkor mi lenne! - Ragadta meg ingemet. - Egyikőtöket se érdekelné, akkor meg!
- Most mit vársz, hatódjak meg és sírjak? - Löktem el magamtól.
- Látod, pont erről beszélek! Te is nagyon jól tudod, hogy még mindig szeretem és JiYeon is nagyon jól tudja, még is veled fekszik össze! - Kiabál rám.
- Most tehetek én róla, hogy jobb vagyok nálad, kinézetben és az ágyban is? - Csúszott ki a számon.
- Te szemét! - Lendult meg ökle s arcomat találta el vele. - Ezt megérdemelted!
- Jólvan. - Fogtam arcomhoz ami elkezdett vérezni, most igen MyungSoo nem a puhányságról ismerik, ha beveszik egy pusztulógép lesz, amit már én is tapasztaltam néha. Viták miatt kicsit, össze balhéztunk, de mindig kibékültünk remélem most is így lesz, nem pedig egy lány miatt lesz vége a több évnyi barátságunknak.

13.Rész

- Ez nem helyes. - Toltam el magatól a lányt aki felállt.
- Miért nem? Hisz, oly nagyon akarod te is ahogy én. - Húzta el száját szomorúan.
- Nem erről van szó.. - Álltam fel.
- Hanem? - Tette mellkasomra kezeit.
- MyungSoo. - Mondtam ki nevêt.
- De hát nincs itt nem? - Bújt hozzám. - Meg amúgy is, nincs köze hozzá, hogy mi éppen mit is csinálunk. - Mosolyodott el.
- Ez igaz, de még is a barátom. - Próbáltam tiltakozni minden ellen.
- Jaj már, ne csináld. - Lépett távol tőlem. - Ha meggondoltad magad akkor mond meg.
- Nem erről van szó. - Sóhajtottam.
- Akkor meg? - Fordult meg s felindult az emeletre. - Ha akarsz tőlem valamit, odafent megtalálsz. - Nem volt kétség hogy akarok tőle valamit, de bennem volt az, hogy mit szólna MyungSoo ha megtudná, lehet véget vetne a barátságunknak, de nem. Jogom van hozzá, hogy bármit csináljak vele. Senkie neki így nem szólhat bele semmibe.


Érzem, érzem ezt a finom, selymes tapintású bőrét ami hozzám simul, az érintését ami megbabonáz, az ajkai amik úgy elveszik eszem s teste, ami annyira de annyira felizgat.
Itt fekszik karjaimba s erotikus mozdulatokat vetünk le, mind a ketten ágyamban. Gyönyörű, ahogyan rápillantok s készségesen nyög alattam minden egyes mozdulatom miatt, mikor ki s be járok benne, amikor nyakát harapdálom vissza folytva vágyam, hogy kiszívhassam vérét. Mámorító a tudat, hogy a karjaimban van s velem együtt mozog. Soha senkinek nem volt ennyire jó a szex, imádom. Többet s többet akarok! Átfordultam vele így fölödtem termedt, kezeit mellkasomra helyezte míg én derekára, tagomra ülva újra, elkezdett mozogni hangosan nyögve rajtam végül nem tudtam vissza folytani hangom, én is elkezdtem nyögni. Éreztem ahogy beterítí a szobámat az erotikus illat, s izzadságcseppek folytak le mind kettőnkről. De még bírtuk, fáradtak voltunk, de bírtuk. Fel-le ugrált rajtam, mellei ide-oda pattogva előttem nem tudva megállni, hogy ne fogjam meg őket. Megmarkoltam őket s bimbóival kezdtem játszadozni, amire jólesően felsőhajtott. Éreztem, hogy nem sok van már hátra neki, de én még bírtam. Vissza fogtam a lányt s magamat is, majd felültem és érzéki, szenvedélyes mozdulatokkal kezdtem bele nyomni segítve neki mozogni lágyan. Mind ketten élveztük az egészet. Végül egy hirtelen mozdulattal a lányba élveztem el, időm se volt kihúzódni belőle. Nyakán néhol szívás nyomok látszódtak, de nem haraptam meg, vissza fogtam magam. Eldőltem az ágyon szerelmem pedig remegő testel szált le rólam, és mellém feküdt. Látszott rajta a kifáradság s a mámor az imént történtek miatt. Feléfordultam s szemeibe néztem, csillogtam s látszott az elégedetség. Megsimogattam arcát amire elmosolyodott. Boldog voltam, hogy az fekszik mellettem akit oly nagyon szeretek.

12.Rész

2 Héttel később...

Napjaink vissza rendeződtek a régi, megszokott kerékvágásba. JiYeon már rég nem lakik nálunk, MyungSoo pedig folyton bele zaklat, hogy hadjam már békén a lányt. Igen még mindig szokásom néha napján ellátogatni hozzá vagy az éjszaka közepén, beosonni a házába s nyugodt alvását figyelni. Napok teltek el úgy, hogy semmit se tudtam róla mivel nagyon össze vesztünk az utolsó itt töltött éjjelén. Megkérdeztem tőle aka-e tőlem valamit, ő pedig egy "nem"-et felelt amire, hogy is mondjam " kicsit" bepöccentem es kiabálni kezdtem vele, ezért felkapta cuccait s hazament. Elhihetitek nagyon gyötört a lekiismeret furdalás, hogy így mertem beszélni vele,  de bocsánatot kértem tőle, nem hallgatott meg, faképnél hagyott. Leültem a nappaliba s forró kávémat kezdtem iszogatni, valahogy elnyomja a vér utáni szomjamat így, néha jól is esik a fekete kávé. Ültem nyugalmamba fotelembe, mikor valaki kopogtatott. Sajnos mióta MyungSoo megcsinálta a kaput nem hallani nyikorogni mikor valaki belép. Felálltam s az ajtóhoz léptem amit kinyitottam, de nagyot néztem mikor megláttam ki állt ott. 

- JiYeon, te mit keresel itt? - Kérdeztem meg mikor észhez tértem. 

- Téged. - Mondta mosolyogva. - Remélem nem zavarok. 

- Öm, nem.. Gyere csak. - Engedtem beljebb. 

- Köszönöm. - Lépett be s levette kabátját amit felakasztottam a fogasra neki. 

- Kérsz valamit? 

- Nem. - rázta meg fejét s a nappaliba ment, ahol eddig én ültem. Követtem. 

- Akkor miben segíthetek? - Ültem le helyemre, velem szembe a lány. 

- MyungSoo itthon van? 

- Nem nincs, mostanában nem sokat jár haza. - Ráztam meg fejem. 

- Pompás. - Mosolyodott el. 

- Miért is? - Húztam össze szememet. - Miért fontos ez? 

- Ezért.. - Állt fel s elép lépve ölembe ült. - Kai. 

- Mit csinálsz? - Lepődtem meg. 

- Sose gondoltam komolyan, azt amit mondtam neked. - Hajolt ajkaimra s megcsokolt.